A drága halottak a sziklás, meredek domboldalra felszorult baláni temetőben kaptak nyughelyet. Sírjuk ma már a ránk maradt pontos hely leírása ellenére sem lelhető fel, mivel a Magyarországra települt leszármazottak sose foglalkoztak vele, így Balánbánya szocialista iparosításának időszakában ezt a jó fekvésű, kettős sírhelyet is újrahasznosították…
Róza ükanyám magyar nyelvű imakönyve megmaradt számunkra. Az örmény leány lengyel férjével németül beszélt, de magyarul imádkozott! Számunkra több okból is nagyon értékes ez az imakönyv! Benne találtam meg azt a – 21. oldalon korábban megmutatott –, ceruzával és színes vízfestékkel készített rajzot, amit szinte bizonyosan Rózáról készített valaki – talán éppen Vilmos fia, akinek rajzolói-festői tehetségét később sok rajza és festménye tanúsítja. Még nagyobb szerencse az, hogy férje, Józef ükapám, saját kezűleg írt bele több oldalnyi német nyelvű családi feljegyzést, amik értékes adatokat tartalmaznak a gyerekek születéséről, az após (Lukáts Lukács) haláláról, vagy Józef hivataláról. (Később Vilmos dédapám kiegészítette e családi bejegyzéseket.)
Lukács Róza halálával az erzsébetvárosi Lukácsok minket érdeklő származási vonala véget ért. Leszármazottai számtalan családban a mai napig élnek, egyebek közt a Balassa, a Gyarmati, a Puteáni-Holl, a Jelitai, az Ebesfalvi és a Zajos családnevek alatt.Róza férje, Woyciechowski József ükapám felesége halála után – még részben gondozásra szoruló gyerekeivel – Nagyszebenbe költözött, ahol végül viszonylag szerény körülmények között, valószínűleg lányai gondoskodásától segítve élte le élete utolsó évtizedét. Nagyszebenben jött létre a Woyciechowski és a Nuridsán család közti érdekes kettős kapocs is – egyfelől a Woyciechowski Adél leánya és Nuridsán Antal közti, másfelől a Vilmos fia és Nuridsán Mari közti két házasság révén –, ez azonban már inkább a Woyciechowski, illetve a Nuridsán család históriájába tartozik…
„Isten tiszteletében gyönyört élvező nőnem használatára írt reggeli és esti imaórák, Kolozsvártt, Tilsch János”
Jegyzetek:
[1] Lukács László atyja L. Dávid, a mi Rózánk egyik bátyja volt, akit a zalatnai események – tudtunkal – egyáltalán nem érintettek.
[2] „Iancu szeretője egy tizennégy éves abrudbányai magyar lány, Farkas Johanna volt, unitárius apától és római katolikus anyától. A lány mentette meg szeretőjét a magyar csapatok egyik abrudbányai támadása során…”
[3] A közhit szerint az örmények 1672-ben telepedtek volna be Erdélybe, azonban a gyergyószentmiklósi örmény templom kertkapujának szemöldökfáján máig olvasható felirat azt tanúsítja, hogy már 1637-ban annyi örmény élt Gyergyószentmiklóson, hogy saját templomra és temetőre volt szükségük. (Egyes kutatók szerint már a honfoglaló magyarokkal is érkeztek örmények.)
[4] Akkoriban az örmények nem használtak családnevet. Az egyes egyének nevét legtöbbször az apa keresztnevével kiegészítve tették megkülönböztethetővé. Magyar környezetben vagy a név „lefordításával”, vagy valamely jellemző tulajdonságuk (pl. nemzetiségük) alapján adtak nekik magyar családnevet.
[5] amihez ház- vagy házrész-tulajdonnal kellett rendelkezni Erzsébetvárosban, és Erzsébetvárosban kellett adózni – de nem kellett helyben lakni
[6] armalisták (deák): csak címereslevéllel rendelkező
[7] donációs (deák): adománybirtokos
[8] Neoacquistica Commissio (lat.): Újszerzeményi Bizottmány
[9] Az anyakönyvekben azonban megőrződtek!
[10] Tódorként a második…
[11] Ez 1848-ban rendkívüli fontosságú lett Lukácsaink számára!
[12] A korabeli aranybányászatot több helyütt is nagyszerűen festi Jókai a „Szegény gazdagok” című regényében
[13] Lukács Dávid (1818–1877), Róza ükanyánk bátyja volt
[14] 1848 előtt még nem volt rendőrség, a rendőri feladatokat a települések saját erőből látták el, vármegyei területen pedig a vármegyei hajdúk gondoskodtak a rendről, végszükség esetén pedig mozgósították a (császári) katonaságot. Zalatnához legközelebb, mintegy 30 km-re, Gyulafehérvár [Karlsburg, ma Alba Iulia] várában állomásozott császári katonaság.
[15] Amíg a berendezkedett román állam el nem vette…
[16] A Begidsánoknak volt egy örmény ragadványneve is, a „csár” [չար = ördög], amit használtak eredeti és magyar alakjában is: Csár, illetve Ördög/Eördög, megszépítve: Fekete [értsd: mint az ördög]. Az anyakönyvekben e nevek természetesen vegyesen fodulnak elő…
[17] Lásd „A mikalaki csárda” fejezetét!
[18] tribunus (lat.): itt az oláh népfelkelők magas rangú katonai-politikai vezetője
[19] Értsd: mindannyiukat, de a többi három halálraítéltet sértetlenül
[20] A Johann Nahlik császári vizsgálóbíró által végzett vizsgálat tárgyilagos és alapos volt, de felsőbb utasításra érdemi következmények nélkül leállíttották…
[21] Fennmaradt Józefnek egy füzete, amibe saját kezűleg jegyzett be egy sor számára fontos verset (költeményt, népdalt, opera áriát, operettszámot), amiket nem ő írt, csak összegyűjtött–lejegyzett. A legtöbbnek a korábban kinyomtatott eredetijét is sikerült fellelni, innét tudjuk, hogy nem Józef saját műveiről van szó. Többségük németül íródott, de egyharmaduk lengyel! Témájuk többsége népies-romantikus, néhányból azonban a kor liberális eszméi csengenek ki. Bem Erdélyi hadjáratainak fényében különösen érdekes az osztrolenkai csatáról szóló lengyel vers (Bem ott tünt fel ügyes hadvezérként). Sokoldalnyi, tintával írott szabályos németbetűs, szöveg őrizte meg Józef ükapánk kézírását és ízlését.
[22] Ugyanakkor Oelberg Frigyes is megkapta az érdemkereszt koronás arany fokozatát…
[23] Az elhalálozás esetére szóló visszaszolgáltatási kötelezettség a kitüntetésekre vonatkozott, de az uralkodó különös kegyét jelző személyes ajándékokra nem
[24] körzeti adjunktus: a császári közigazgatásban a magyar (al)szolgabíró hivatalának megfelelő megbizatás
[25] földtehermentés: a jobbágyfelszabadítás fejében a volt birtokosoknak járó állami kártalanítás
[26] A baláni részbányászatot újraélesztő befektetési társulat egyik tagja az erzsébetvárosi örmény Kabdebo Péter bankár volt, a második egy nagyszebeni szász vasáru-nagykereskedő, Nendtwich Vilmos, a harmadik pedig, csendestársként, Nuridsán Antal, a szintén erzsébetvárosi születésű örmény divatáru-nagykereskedő.
