Dávid Antal Iván: A fenyőkirály ajándéka
Volt egyszer a Hargita tetején, pontosan a csúcson egy szép, nyílegyenes, nagy fenyőfa. Ennek az egyik ágán nőtt egy kicsi csalóka s ebben egy kicsi fenyőmagocska.
A duduk meséje
Pajkosan suhintotta meg a barackfa legfelső ágának levelét, és szárnyalt volna is tovább nevetve, mint mindig, amikor incselkedett.
Momik mester
Ebben a szurdokban munkálkodott hajdanán Isten inasa, akit Örményországszerte úgy ismertek, Momik mester.
Kőország teremtése
Kerített hát egy hatalmas rostát, és dolgozni kezdett. Rázódott a rosta, zubogott a sár, döndültek a sziklák.
A tisztaszívű parasztlegény
Ment, mendegélt nehéz szívvel, pedig az olyan tiszta volt, mint az örök hó az Ararát csúcsain.